Kahlichné prof.emer.dr. Simon Márta

A 20. század első évtizedeiben a népmozgalmi adatok kedvezőtlen alakulása, a születésszám csökkenése, a csecsemő-kisgyermek halandóság növekedése, az egyre rosszabbodó egészségügyi viszonyok, valamint az I. Világháború emberveszteségei mind sürgetőbbé tették a helyzet pozitív irányban történő változtatását, elsősorban az anya-és csecsemővédelmi munka területén.

A korszak haladó gondolkodású orvosai, közméltóságot betöltő politikusai, nemes lelkű arisztokraták felismerték és támogatták az anya-és csecsemővédelemre irányuló segítő munkát, javaslatot tettek egy országos szervezet kiépítésére.

A kezdeményezők Dr. Bárczy István (1866-1943) politikus, Budapest székesfőváros polgármestere és Dr. Madzsar József (1876-1944) orvos, szociálpolitikus, a Stefánia Szövetség programtervezetének szerkesztője voltak.

1. Országos Stefánia Szövetség

A Szövetség névadására felkérték gróf Lónyai Elemérné, Stefánia királyi hercegnőt (1864-1945), aki a védnökséget elvállalta. Az Országos Stefánia Szövetség ünnepélyes alakuló ülését 1915. június 13-án tartották a budapesti Újvárosháza közgyűlési termében. A dátum történelmi jelentőségű, mivel ekkor kezdődött Magyarországon az anya-és csecsemővédelem intézményes szervezése és indult útjára a védőnői munka.

A Szövetség programjának célja: „a csecsemőhalandóság csökkentése, ennek révén pedig a nemzet számbeli erősbítése és feljavítása”, valamint a tudatlanság és babona elleni küzdelem voltak. A munka szervezésében a korszak neves orvosprofesszorai is közreműködtek, többek között Dr. Tauffer Vilmos szülésztanár, Dr. Bókay János és Dr. Heim Pál gyermekgyógyász professzorok.

A stefániás védőnők feladata volt a terhes és gyermekágyas anyák, valamint az újszülöttek, a csecsemők és hároméves korig a kisgyermekek gondozása a védőintézetekben és a családok otthonában. A Szövetség csak a nagyobb lélekszámú városokban szerveződött.

A megalakulást követő években 1915-1920-ig a védőnői munkát, hivatásos és mellékfoglalkozású védőnők végezték.1921 évtől, csak hivatásos anya-és csecsemővédőnők dolgozhattak a Szövetség alkalmazásában.

A Szövetség intézményei: védőintézetek, tejkonyhák, anyaotthonok, bölcsődék és napközi otthonok, szülőotthonok, üdülőtelepek, valamint a helyi fiókszövetségek voltak.

Az Országos Stefánia Szövetség 1915 novemberében indította az első önkéntes védőnői tanfolyamot kéthetes kurzussal, amelyet 1916-ban még két alkalommal megismételtek. A képzés időtartamát többször is hosszabbították.

1925–ben megjelent rendeletben a tanítás időtartamát két évre emelték, a tantárgyak körét bővítették és a szakma követelményeinek megfelelően korszerűsítették.

A végzett hallgatók Bizonyítvány-t kaptak, amely a hivatásos anya és csecsemővédőnői tisztre képesítette őket.

Az első világháború és a forradalmak utáni években a Szövetség igen nehéz helyzetbe került, az állam mind kevesebb anyagi támogatást tudott biztosítani a Szövetségnek. A nehézségek fokozódása veszélyeztette az intézmények működését illetve fennmaradásukat.

Segítséget 1920-ban és 1921-ben a Hollandi Misszió és az Amerikai Vöröskereszt jelentős anyagi és erkölcsi támogatása jelentette, melynek eredményeként megindulhatott az újjászervezés és a rendszeres védőnői munka.

A Kormány 1920-ban meghívta Dr. Keller Lajost (1882-1960) jogászt, szociálpolitikust, Arad vármegye árvaszéki elnökét az Országos Stefánia Szövetség ügyvezető igazgatói állására, aki ezt a tisztséget elfogadta. Nagy emberbarátsággal, szociális érzékkel, jó szervezőképességével irányította, az anya-és csecsemővédelem országos szervezetének széleskörű kiépítését, az egészségnevelő propagandamunkát.

A Szövetség munkájában figyelemre méltó az egészségnevelést szolgáló igen nagy példányszámban megjelenő felvilágosító röpcédulák (38 témában, 815 ezer példány) alkalmazása.

A Szövetség hivatalos lapja az „Anya és Csecsemővédelem” 1927-1944 között havonta jelent meg, amely bemutatta munkájának eredményeit és közzé tette az aktuális híreket, rendeleteket.

A Magyar Királyi Belügyminiszter 1941. január 1-től az anya-és csecsemővédelmet országosan, az általános egészségvédelmi (zöldkeresztes) szolgálat feladatává tette, megszüntetve ezzel a szakvédelmi munkát végző Országos Stefánia Szövetséget. A rendelet hatálya a székesfővárosra nem terjedt ki, a budapesti anya-és csecsemővédelemi szervezet irányítását a székesfőváros kezelésébe utalta. Igy a Stefánia Szövetség megszűnt, jogutód intézménye Budapest Székesfőváros Anya- és Csecsemővédelmi Intézete lett.

2. Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat

A magyarországi egészségvédelmi hálózat kialakításában jelentős szerepe volt a Magyar Királyi Országos Közegészségügyi Intézetnek (1927) amelynek feladataiban hangsúlyozottan szerepelt többek között az általános egészségvédelmi rendszer kiépítése, a „zöldkeresztes” egészségvédelmi szolgálat szervezése és a megfelelően felkészült egészségügyi személyzet képzése. Előtérbe került a falusi lakosság elhanyagolt egészségi állapotának javítása.

A zöldkeresztes egészségvédelmi munka a mintajárások szervezésével kezdődött. Az első mintajárás 1927-ben a gödöllői járásban szerveződött, az itt tapasztalt eredmények felhasználásával jöttek létre a további mintajárások.

Az egészségvédelmi munka központi irányítását az Országos Közegészségügyi Intézet gyakorolta. A külső munkák irányítói és ellenőrzői a tisztifőorvosok, tisztiorvosok, a helyi (községi) munka vezetői a hatósági körorvosok és a melléjük beosztott, az egészségvédelem minden ágában kiképzett zöldkeresztes védőnők voltak.

Az rendszer kialakulásával megjelentek az új egészségházak, amelyeket meghatározott típustervek szerint építettek, külön váró, tanácsadó és fürdőhelységgel, valamint szolgálati lakással. Az első falusi egészségházat,  Mogyoródon adták át 1928-ban.

A községi orvosok és a melléjük beosztott zöldkeresztes védőnők általános családgondozást végeztek. Munkájukat az egészségház tanácsadójában, a családok otthonában látogatással, óvodákban, iskolákban tisztasági és szűrővizsgálatok alkalmával végezték. Szolgálatban kötelesek voltak egyenruhát viselni és a Zöldkeresztes jelvényt ruhájukra kitűzni. Hivatalos igazolvánnyal is rendelkeztek, amely szükség esetén biztosította számukra a hatósági intézkedés megtételét.

A zöldkeresztes védőnők tevékenysége öt területen zajlott, anya,-csecsemő és kisgyermekvédelem, óvodai, iskolai-egészségügyi munka, nemi betegségek és tuberkulózis elleni küzdelem, szegénybetegek otthoni ápolásának megszervezése és szociális gondozási munka.

Az utolsó békeévben 1938-ban 206 községben, 242 egészségvédelmi körben 1,6 millió lakost számláló területet láttak el zöldkeresztes védőnők. A szolgálatban 465 orvos és 212 védőnő dolgozott, 151 egészségházban, 435 tanácsadó helyiségben végezték a gondozottak ellátását.

A zöldkeresztes védőnők képzése

1927-ben a Debreceni Egyetem keretében működő Ápoló és Védőnőképző Intézet indította az első zöldkeresztes védőnői tanfolyamot, két éves képzési idővel. A budapesti védőnőképzés 1930-ban kezdődött a Magyar Királyi Állami Ápoló és Védőnőképző Intézetben az OKI irányításával.1938-ban Szegeden, 1939-ben Kassán és 1940-ben Kolozsvárott is létesült védőnőképző iskola, ugyancsak az Országos Közegészségügyi Intézet irányításával. A felvétel követelménye, érettségi bizonyítvány, tanítónői vagy óvónői oklevél. A képzést azonos tantervek alapján végezték mind az öt iskolában. A hallgatók tanulmányaik befejezését követően ápolónői és védőnői kettős végzettséget igazoló oklevelet kaptak.

Az egészségügyi ismeretterjesztés különböző módszerekkel történt a lakosság számára, előadások formájában, írásos anyagok terjesztésével (röplap, plakát stb.), vándorkiállítások szervezésével, egészségnapok tartásával, rádióban elhangzott előadásokkal.

A Zöldkereszt újság az egészségügyi védőnők lapja volt, az első száma 1930-ban az utolsó 1944-ben jelent meg. Az újságban közölt cikkeket védőnők, tanácsadó orvosok, a védőnőképző iskolák oktatói, hallgatói írták.

A m.kir. Belügyminiszter a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálatról megjelent 1940. évi 1.000 sz. rendeletével egységes rendszerbe foglalta a magyarországi összes egészségvédelmi munkaágazatokat és azokban végzett tevékenységeket. 1941. január 1. napjától az Országos Közegészségügyi Intézet központi felügyelete és irányítása alá tartozott az egészségvédelmi szakmunka.

1944-ig az egészségvédelmi körök működési területe csak a falusi lakosság egyharmadára terjedt ki. A szervező munkát a háborús események megakadályozták. Mindezek ellenére megállapítható, hogy 1927-1944 között a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat keretében dolgozó orvosok és védőnők tevékenysége jelentős mértékben hozzájárult az ország egészségügyi helyzetének pozitív irányba történő alakításához, a fertőző megbetegedések és a csecsemő és kisgyermek halálozások számának csökkentéséhez. A Szolgálat megteremtette a preventív egészségvédelmi munka szervezeti felépítését, jól képzett szakember gárdával rendelkezett.

 A II. Világháborút követően ezek az alapok segítették az egészségügyi hálózat szervezeti kereteit helyreállítani, személyi állományát gyarapítani, az egészségügy fokozatos felépítését elkezdeni.

3. A védőnői munka alakulása 1945-1975

A II. Világháborúban az egészségügyi intézmények is súlyos károkat szenvedtek, számos orvosi állás betöltetlen volt. A kórházak, rendelők műszeres és gyógyszeres ellátottsága még a legalapvetőbb igényeket sem tudta kielégíteni. Az egészségvédelmi szolgálatok és az ott dolgozó védőnők száma is erősen megfogyatkozott. A nehéz körülmények ellenére már 1945 tavaszán elkezdődött az újjáépítés időszaka. Az egészségvédelmi munka szervezése az Országos Közegészségügyi Intézet feladata lett, a korábbi Zöldkeresztes rendszer alapján. 1945. év második félévében 364 egészségvédelmi körben 536 védőnővel megkezdődött a munka.

1948-ban hatályba lépett a népjóléti miniszter rendelete az állami egészségvédelemről. Az egészségügyi hálózat egésze állami irányítás alá került, fenntartása és fejlesztése is állami feladattá vált, a rendelet megszüntette a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat elnevezést és annak rendelkezéseit.

Az állami egészségvédelmi szolgálat keretében dolgoztak a védőnők is, akik állami alkalmazottak voltak, szolgálati helyükre történő kinevezésüket a népjóléti miniszter gyakorolta. A védőnői gondozás területe megegyezett az orvos körzetével. A védőnő közvetlen felettese és a munkájának irányítója, a  tanácsadást végző általános vagy szakorvosok voltak. A védőnői munka szakfelügyeletét, ellenőrzését a népjóléti miniszter által kijelölt felügyelő védőnők végezték. A védőnők feladata hasonló volt a zöldkeresztes szolgálatban végzett tevékenységekkel, segédkezett az orvosnak a tanácsadásokon, valamint családgondozást végzett.

1950-ben szervezeti változások történtek az egészségügy központi irányításában, megalakult az Egészségügyi Minisztérium. A védőnői munka feladatainak meghatározása, a védőnők képzése is a felügyelete alá tartozott. Az egységes gyógyító – megelőző gyermekellátásról 1951-ben megjelent miniszteri utasítás további feladatokat határozott meg az egészségügyi védőnők számára, többek között:

-rendszeres kapcsolattartást a kórházakkal,

-az anyák figyelmének felhívását a természetes táplálás fontosságára,

-az anyatej adásának szervezését,

-a körzeti orvos rendelőjében naponta kettő munkaóra eltöltését, segédkezést a betegek ellátásában,

-a körzetében lévő gyermekgondozási intézmények rendszeres látogatását, ellenőrzését, valamint a közegészségügyi hiányosságok jelentését a tanácsadó vezető főorvosának,

-a családlátogatások keretében járványvédelmi és közegészségügyi munka végzését.

A kisebb vidéki települések nőgyógyászati és gyermekgyógyászati ellátását járási szinten a Mozgó Szakorvosi Szolgálat (MSZSZ) látta el, a körzet védőnőjének közreműködésével.

A védőnők országos elhelyezése és a védőnői munka szakmai irányítása az Egészségügyi Minisztérium Anya és Gyermekvédelem IV. Főosztály hatáskörébe tartozott. A védőnői munkakört csak az tölthette be, aki az állami védőnőképző iskolákban védőnői oklevelet szerzett, és akit az országos védőnői nyilvántartásba felvettek.

1961-ben újabb egészségügyi miniszteri utasítás jelent meg a körzeti védőnői munkáról. Az utasítás megszüntette a „gondozási kör” elnevezést, helyette a „védőnői körzet” kifejezést alkalmazta. A védőnő feladata továbbra is a terhes anyák, csecsemők, a kisgyermekek és az iskoláskorúak gondozása maradt az utasítás megszüntette a védőnő általános családgondozási feladatait, így a rákszűrés szervezését, a tbc-és és nemi betegek gondozását. Kiemelt feladatként került meghatározásra többek között az ”Anyák iskolája” tanfolyam szervezése, az anyatejes táplálás népszerűsítése, a kötelező védőoltások fontosságának tudatosítása, a D-vitamin profilaxis, illetve a nevelőszülőkhöz kiadott kisgyermekek gondozásának fokozott figyelemmel kisérése.

1973-ban az Egészségügyi Miniszter újabb utasításban rögzítette a körzeti védőnők szervezeti és működési szabályzatát, amely szerint a védőnői tevékenység alapelve a megelőzés, módszere a gondozás.

A védőnő feladatait működési területén: családlátogatáskor, terhesek munkahelyi látogatásakor, általános és szaktanácsadáson, valamint a tanulók ellátását az iskolaegészségügyi feladatok közben végezte.

A védőnői munka legfontosabb része a családlátogatás. A rendszeres otthoni látogatás alkalmával feladat volt a megfelelő tanácsok adása, a gondozási műveletek gyakorlatban történő bemutatása, tanítása, az egészséges életmódra történő felhívás.

Az utasítás abban is első volt, hogy a gondozottak csoportjára részletesen meghatározta a védőnői feladatokat.

A védőnő az orvos beosztott munkatársa volt. A szakmai munka irányítása segítése, ellenőrzése a vezető védőnő feladatai közé tartozott.

A védőnőképzés intézményei

A II. Világháborút követően az ország határai megváltoztak, a kassai és kolozsvári védőnőképző iskolák elcsatolása is megtörtént. Hazánkban két városban folytatódhatott a képzés, Budapesten és Szegeden.

Az első védőnői tanfolyam Budapesten 1945. októberében indult az Országos Közegészségügyi Intézet szervezésében.  Az épület rendbetétele után 1947. október 22.-én Szegeden is újra indult az oktatás.

A képzés időtartama kettő év volt és érettségi nélkül is felvették a hallgatókat. Ezért a szakmai tárgyak ismeretanyaga mellett (amely megegyezett az 1945. év előtti képzésben előírtakkal) bevezetésre került néhány közismereti tantárgy oktatása is.

1954. évtől a felvételhez előírták az érettségi vizsga igazolását. A képzés továbbra is kettő éves oktatási rendszerben történt. Megszűnt a kettős végzettséget adó képzés, az ápolónői és védőnői oklevelek kiadása, csak védőnők tanítása történt az intézetekben.

A végzetteket képesítettnek nyilvánítottak az egészségügyi védőnői vagy egészségügyi és szociális védőnői munkára. A képzést folytató iskolák tananyagában mindenkor figyelembe vették az aktuális egészségpolitikai célkitűzéseket és a védőnői munkához szükséges korszerű szakmai követelmények oktatását.

4. A védőnői munka alakulása 1975-2020 között

Az orvostudomány fejlődése, az egészségpolitikai és családpolitikai intézkedések a védőnők munkájában újabb és több szakmai ismeretet, tudást követelt. Az orvosok mellett olyan egészségügyi szakemberekre, védőnőkre volt igény, akik az anya-, csecsemő, gyermekvédelmi és nevelési feladatok megvalósításában, azok eredményes végrehajtásában széles látókörű, alapos szakmai tudással, felkészültséggel és nagy önállósággal rendelkeznek. Ez indokolta, hogy főiskolai szintre emelkedjen a képzés. Minisztertanács 1046/1973.sz.határozata értelmében indulhatott a képzés.

A védőnői munka történetében jelentős állomás volt az 1975. esztendő, amikor Magyarországon először adódott lehetőség az egészségügyi főiskolai végzettség megszerzésére. A három éves képzésben az első végzettek 1978-ban kerültek a pályára, tanulmányaik során több önálló feladat elvégzésére szereztek ismereteket, azonban a munkakörükre vonatkozó jogszabályok még nem jelentek meg.

Az első szabályozás a Népjóléti Miniszter 33/1992-es rendeletében jelent meg, ebben meghatározásra kerültek a főiskolai végzettségű védőnők önálló feladatai a terhes anyák gondozásában. A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény rendelkezett a Családvédelmi Szolgálatok létrehozásáról, a feladatokat teljeskörű önállósággal főiskolai végzettségű és speciális tanfolyamon tudást szerzett védőnők látták el.

A kilencvenes évek közepén a főiskolai végzettséggel rendelkezők, valamint a védőnői szakma vezető képviselőinek többszöri kérésére, 22 éves várakozás után megjelent a népjóléti miniszter 5/1995. NM rendelete a körzeti védőnői szolgálatról, amelyben meghatározásra kerültek a kompetenciakörök a főiskolai végzettségű védőnők önálló feladatai.

A védőnő feladata a családok egészségének megőrzésére, segítésére irányuló preventív tevékenység, a betegségek kialakulásának, az egészségromlásnak a megelőzése érdekében végzett egészségnevelés.

A védőnő alapvető tevékenységei nem változtak, továbbra is feladata a nők védelme, a várandós anyák, a 0-16 éves korú gyermekek gondozása. A rendeletben új feladatként fogalmazódott meg:

– a családgondozás,

– az önálló védőnői tanácsadás vezetése,

-a gyermek iskolába kerülését megelőző családlátogatás,

-a szűrővizsgálatok önálló végzése (testi, pszichomotoros,

érzékszervi, mozgásszervi, golyva, vérnyomás, BCG-heg ellenőrzése),

-a folyamatos, egyéni, célzott és igény szerinti gondozás.

A rendeletben meghatározták a védőnők által ellátandó gondozottak létszámát, sajnos több esetben nem lehetett betartani az irányszámokat.

Több tényező is sürgette a védőnői munka változtatását (születésszám csökkenés miatt, a gondozottak létszámának csökkenése, a védőnői ellátás finanszírozása, stb.). A körzeti védőnői szolgálatról megjelent 1995. évi rendelet kilenc évig volt hatályban.

A területi védőnői ellátásról szóló (49/2004. (V.2.) ESZCSM rendelet 2005.január 1-től újra szabályozta a védőnők munkáját, lehetővé tette a szakosodást a területi és az iskolaegészségügyi munkában. Ez a jogszabály alapvetően ma is hatályban lévő rendelkezés, azzal a kiegészítéssel, hogy néhány területet érintően módosították, illetve új feladatokkal bővítették a védőnők munkáját.

A védőnők az alapellátásban, elsősorban a megelőzés végzésére képzett, felsőfokú képesítéssel rendelkező szakemberek, akik közreműködnek a nő, az anya, a csecsemő, a gyermek, az ifjúember és a család egészségének védelmében, valamint a közegészségügyi, járványügyi, egészségfejlesztési, egészségnevelési feladatok végzésében. A védőnő gondozási feladatait önállóan végzi az ellátási területén lakcímmel rendelkező, jogszerűen tartózkodó -a védőnői ellátást igénylő és bejelentő- személyeknél.

Működési területe: a tanácsadó helyisége, a családok otthona, a nevelési-oktatási intézmények, közösségi színterek. A védőnők munkaköre attól függően változik, hogy melyik egészségügyi ellátásban teljesítenek szolgálatot.

Az egészségügyi alapellátásban, mint –területi védőnő, iskolavédőnő, az egészségügyi szakellátásban, mint – kórházi védőnő, -anyatej gyűjtő állomás védőnője, a szakigazgatási szerv alkalmazásában, mint a családvédelmi szolgálat védőnője.

A szakfelügyeletet a vezető védőnők végzik különböző szinteken: országos, fővárosi, megyei, járási főváros kerületi beosztásban.

A főiskolai rendszerű védőnőképzés

A magyarországi felsőoktatásban új színfoltként jelent meg az 1975-ben indított egészségügyi főiskolai rendszerű képzés az Orvostovábbképző Intézet keretében. Az Egészségügyi Főiskolai Karon, hét szakon kezdődött az oktatás, többek között az egészségügyi védőnők képzése is.

 A képzési idő 3 év volt. Az abszolutórium megszerzése után a képzés eredményes szakdolgozat elkészítésével és komplex szóbeli államvizsgával fejeződött be.

 Az oktatási rendszer ebben a formában tizennyolc évig, 1975-től 1993-ig tartott.

Az évek során több változás és korszerűsítés történt az oktatás tartalmában, a képzés időtartamában, a főiskolák struktúrájában, új szakok létesítésében stb.

1993/1994.tanévtől minden egészségügyi főiskolai képzésben bevezetésre került a négy éves oktatási időtartam.

A 2005/2006-os tanévtől bevezetésre került a több ciklusú, lineáris felsőoktatási képzési szerkezet, BSc, MSc, PhD változat.

Budapesten az SE Egészségtudományi Karon, az Egészségügyi gondozás és prevenció alapszakon szerezhető meg a védőnői szakképzettség alapfokozata BSc szinten. A képzés jelenleg is ebben a rendszerben történik.

A védőnőképzés intézményei

Budapest

1975/1976 tanévben a védőnők oktatása Budapesten és kihelyezett tagozatként Szegeden történt.

Szeged

Az OTKI budapesti Védőnőszak kihelyezett tagozata 1975-1989-ig.

1989/1999-es tanévtől a szegedi tagozat a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kara lett.

Miskolc

1987/1988-as tanévben létesült, az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar kihelyezett tagozata, majd a kormány megszorító intézkedése miatt, Miskolcon 1995.évben megszűnt a képzés.

1998-2001 között a képzés, a Debreceni Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karaként újra indult.  

2001-2005 között a Miskolci Egyetem Egészségtudományi Intézetében folytatódott, a képzés.

2006. évtől, mint önálló egység, a Miskolci Egyetem Egészségügyi Karként működik.

Pécs

1990/1991-es tanévtől a pécsi Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karának védőnőképzése, Pécsett, Kaposvárott és Szombathelyen kezdődött.

Nyíregyháza

1990/1991-es tanévben indult a Debreceni Orvostudományi Egyetem Főiskolai Kara Nyíregyházán a védőnők képzésével.

A magyarországi védőnői rendszer és munkakör kialakulásának – több mint egy évszázados – rövid áttekintése során, megállapíthatjuk, hogy az évtizedek során több társadalmi és politikai rendszerváltozást, világháborúkat, gazdasági válságokat megélt szervezet. A védőnők bármilyen társadalmi rendszerben és szervezeti formában végezték munkájukat, az emberek egészségéért dolgoztak és napjainkban is ez a feladatuk.

Tevékenységük célja a betegségek megelőzése, tanácsok adása az egészséges életmód kialakítására, az egészségfejlesztés képességének elsajátítására a gondozott korosztályok minden csoportjának. A védőnői munka nemcsak egy szakmai foglalkozás, hanem hivatás és szolgálat. Mindenki számára elérhető, népegészségügyi feladatokat szem előtt tartó ellátási forma, különös tekintettel a várandós anyák, a csecsemők, a kisgyermekek, az iskoláskorúak védelmében, a felnövekvő nemzedék, a kiegyensúlyozott, egészséges családok érdekében.

A szakma/hivatás méltó elismerését jelentette, hogy a Magyar Védőnői Szolgálat Magyar Örökség lett. A díjat 2013. szeptember 21-én a Magyar Tudományos Akadémián a Magyarországért Alapítvány Kuratóriumtól átvett oklevél és díszérme is igazolja.

A centenárium évében 2015-ben újabb megtiszteltetés érte a ”védőnőséget” a Hungarikum Bizottság kiemelt nemzeti értékké minősítette, bekerült a Magyar Értéktárba. A Hungarikum Bizottság 2015. április 23.-i döntése alapján a Magyar Védőnői Szolgálat Hungarikum, mint nemzetközileg is egyedülálló, tradicionális ellátási rendszer, nemzeti büszkeségeink között található.

Kahlichné prof.emer.dr. Simon Márta

Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar

Budapest, 2020. május 17.